A svájci frankot 1850-ben vezették be a francia frankkal azonos értékben, felválta a kantonok addig használt különféle pénzeit, melyek közt volt (1½ francia frank értékű) frank is. 1865-ben Franciaország, Belgium, Olaszország és Svájc létrehozta a Latin Monetáris Uniót, melynek keretében egységesen 4,5 g ezüstben, illetve 0,290322 g aranyban rögzítették a pénzlábat. Habár a monetáris unió 1920 után szétbomlott és 1927-ben hivatalosan is megszűnt, Svájc egészen 1967-ig megmaradt a standardnál. Mára a svájci frank lett az utolsó, Európában használt frank.
A svájci frank nagyon stabil valutának bizonyult a történelem során, és máig a "mentsvár" valuta szerepét tölti be:
gyakorlatilag nem inflálódik és 2000. május 1-jéig 40%-os kötelező aranyfedezeti arányt írt elő a törvény. A valutát csak egyetlenegyszer, a gazdasági világválságot követően kellett leértékelni, ez a 30%-os leértékelés is csak a font sterling, az amerikai dollár és a francia frank leértékelése után történt meg.
2011-ben a menekülővalutaként szolgáló frank árfolyama megközelítette az euróét.